Olvasom a honi sajtóban, hogy Bukovszky László kormánybiztos a Covid-19-es teszteléssel kapcsolatosan a közösségi hálón (egyébként helyesen) nehezményezi, hogy a magyarlakta települések önkormányzatai nem tartották be a kisebbségi nyelvhasználati törvényben foglaltakat. Az összkép megteremtése kedvéért jegyezzem meg, hogy az állampolgárok életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának veszélyeztetését érintő információkat kötelező az adott kisebbség nyelvén is közzétenni. Ezen feliratok kihelyezése a gyakorlatban mindenkire vonatkozik, pl. a vállalkozásokra, az önkormányzatokra, a helyi államigazgatási szervekre (beleértve pl. a regionális közegészségügyi hivatalokat is).
Az országos tesztelést az SzK Kormánya úgy rendelte el, hogy a feladat végrehajtását és megszervezését a hadügyi, belügyi és egészségügyi tárcára bízta. Három minisztérium kezdte el a szervezést és kért segítséget az önkormányzatoktól. Gyakorló polgármesterként mondom, hogy volt nap, amikor óránként jöttek az elektronikus levelek a belügyminisztérium helyi szervezeti egységétől, azaz a járási hivataltól. A hivatal polgári védelmi osztálya küldte ki a lakossági tájékoztatókat is, ezekkel kellett az községi hivataloknak dolgozniuk, ezeket kellett kihelyezni. A tudnivalókról egyébként a három tárca egy szórólapot is kiküldött a lakosoknak.
Nézzünk picit a dolgok mögé! A lakosság tájékozását a kormány vállalta, a szervezési feladat a minisztériumoknál volt. Innen jöttek az anyagok a járásokon keresztül… A kisebbségi nyelvhasználati törvényben foglaltak tudomásom szerint rájuk is vonatkoznak – mert az ő anyagiakról beszélünk! –; talán elvárható lett volna, hogy a jogszabályban foglaltak szerint két- vagy több nyelvű anyagokat küldenek, esetleg a szórólapokat is kétnyelvű formában szórják ki. Úgy emlékszem, az egyes tárcavezetők anyapártjai a választások során tudtak kétnyelvű szórólapokat készíteni… Igyekszem tárgyilagos lenni, ezért halkan jelzem csak, hogy a Dunaszerdahelyi Járási Hivatalból kaptunk kétnyelvű anyagot, de ez az egyik város (összforgalma) saját fordítása volt, mert bizony ők (és még páran) megcsinálták – nem az állami szervé!
Más kérdés, hogy a Pro Civis polgári társulásban elkészítettük az alapvető kétnyelvű tájékoztatókat, és matricákat is küldtünk a mintavételi helyekre. Több mint 500 levelet adtunk fel, mind-mind a szervezetünk költségén. Az anyagok szabadon elérhetők az önkormanyzas.sk oldalon, az alábbi linken cutt.ly/prociviscovid oldalon. Hangsúlyozom: ez az állami hivatalok feladat lenne a törvény szerint! (Itt is tegyem hozzá, hogy az tesztelés utáni szülői nyilatkozatot is kiadhatta volna kisebbsége nyelvén is az oktásügyi tárca, de ez már egy másik történet.) Amennyiben ezeket sem tették ki, az bizony valóban súlyos eset, de újra mondom: ez most az állam feladata volt!
Amíg eljön a pillanat, hogy két egyenrangú nyelvről beszélhetünk az állam- és kisebbségi nyelvek viszonylatában, addig hatékony lehetne, ha az állami szervek is jó példával járnának elöl, és betartanák a hatályos törvényi rendelkezéseket.
Őry Péter,
a Pro Civis elnöke, az MKP Országos Elnökségének tagja
Megjelent az MKP honlapján is.