Hónapokkal ezelőtt alakult meg az új politikai formáció, a Szövetség. Egy magyar, pontosabban kisebbségi párt sikerességének alapfeltétele, hogy stabil, kiszámítható legyen és egységes szavazóbázissal kell rendelkeznie.
Aki hónapok óta figyelemmel követi a felvidéki magyar politika zajlásait, az pontosan látja, hogy az pártegyesülés előtti viták nem szűntek meg. Az elődpártokra jellemző egymással szembeni önmeghatározás kérdésében személy szerint azt vártam, hogy ezek az új párton belülre kerülve oldódnak meg, illetve kikerülnek a sajtón keresztüli üzengetésből. Egyszerűbben: a vitás kérdéseket – mint egy jó családban – otthon megbeszéljük; jobb ez, mint a falu népe előtt az utcán vitatkozni. Az első alapvető gond, hogy se meg nem szűntek a viták, se házon belülre nem kerültek, sőt új „frontok” nyíltak meg.
A második alapvető kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar szavazóbázis egységeségének megszűnése erőteljes léptekkel haladt. Ebben számos tényező kapott szerepet, mint pl. a nemzeti öntudat visszaesése, az identitás válsága, a közös célok, valamint egységes közösségi igények meghatározásának hiánya stb. Az identitások összemosódása mellett megjelent viszont egy újabb jelenség is: a szlovák pártok magyar szavazatok szerzésre tett (nem is sikertelen) lépése, ezt egyébként az egyik liberális napilap pár hónapja szinte felhívásként hirdette meg. Mélyen belém égett a kép, amikor az egyik ifjúsági táborban — fogalmazzak finoman — a napon teljesen önmaguk alá olvadtak a résztvevők, mert a köztársasági elnök asszony eljött, és mondott egy „keszenemet”. Az ő magyarságot és más nemezti kisebbségeket támogató tevékenysége ezzel a „keszenemmmel” ki is merült.
Egy újabb kommunikációs és jövőképcsapda lett közösségünk részre a szlovák pártokhoz fűződő viszonyunk. Csupán halkan jegyzem meg, hogy már 2019-ben jeleztem, magyarként, bár nyilvánvalóan egy demokratikus és jogállami országban szeretnénk élni, az önmeghatározásunk tekintetében a kormányváltásra és korrupcióellenes kérdésre alapozott kommunikáció nem lehet az egyetlen zászlóshajó. A 2020-as választásokon a magyar szavazóbázis egy jelentős részét az akkor kormányváltó pártokhoz tolta át az, hogy nem saját célokat fogalmazott meg a magyar politika, hanem a beállt a szlovák kommunikációs fősodorba. Nem mindegy, hogy mit és hogyan mondasz! Sajnos mai is azt látom, hogy a közösségi célok meghatározása helyett a „reagálós” politika teljesedik ki, azaz csupán reagál a párt és nem proaktív.
A következő kérdéskör a szlovák pártok tagozatai vagy magyar képviselői. Véletlenül vagy tervezett módon, de ma annak lehetünk tanúi, hogy a valós problémák megoldása helyett pszeudotémákkal vakítják el magyar választókat. Ha előkerül egy gond, a világhálón, mint a vízforraló sípján, kiengedik a gőzt. A megoldás pedig prózaian egyszerű, ne mondd, tegyél érte. Ebben a körben játszik kiemelten fontos szerepet azon sajtómunkatársak, orgánumok és közszereplők (nagy-megmondóemberek) halmaza, akik megrendelőik akarata szerint vagy csupán átlátás hiányába a szlovák pártok magyar szavazatszerzésének szekerét tolják. A viszályok szításának manipulációs rendszerére alapozott lájkszerzés lassan népszokássá válik berkeinkben, ez pedig nem jó!
Nyilván folytathatnám politikánk gondjainak sorolását, de nem szeretném a kedves olvasót még sötétebb vizekre terelni, sokkal inkább pár megoldási javaslattal élnék. Az első és legfontosabb, hogy a politikai közösség megteremtéséhez először egy erős, a viták ellenére néhány pontban közös célokkal rendelkező magyar közösséget kell építeni. A reagálásos kommunikáció helyett proaktív irányába kell elindulni; nyilván ehhez a párt részéről érthető, olvasható és adatokkal alátámasztott dokumentumok-programok kidolgozása szükséges. Tisztázni kell, hogy nekünk nem a szlovák pártok egymás közötti meccsébe a legfontosabb „beszállni”, mert mi bármelyik oldalnak csak akkor leszünk „partnerek”, ha rajtunk (is) múlik majd a kormányzás. Hogy ezt elérhessük, sok-sok munkát kell befektetnünk. Úgy érzem eljött az ideje, hogy mi is előre menjünk, a magyarok egységét építsük végre, kellő alázattal, szolgálatkészséggel. A potenciális szavazóinknak tudjunk erőt, szövetséget kínálni. Mert ha ez nincs, a partvonalon kívülről hiába rikoltozunk azoknak, akiktől lájkot sem könyvelhetünk el, legfeljebb némi kárörömet.
Őry Péter