A kormányzati tisztségviselők részéről naponta hallhatjuk: az önkormányzatok nem akarják (olykor: nem tudják) kihasználni az Európai Unió forrásaiból származó pályázati lehetőségeket. Felmerülhet a polgárokban a kérdés, miért, de az is, valós a vázolt helyzet?
Nos, az önkormányzatok valóban képtelenek bekapcsolódni az uniós pályázatokba. Vagy: szinte képtelenek! Csakhogy ennek a megállapításnak folytatása is van, amely így hangzik: az önkormányzatok a minisztériumok és az egyes felügyeleti szervek lassúsága, rugalmatlansága és a bürokrácia csigatempója miatt képtelenek hatékonyan bekapcsolódni az uniós pályázatokba. Hogy ne a másoktól kapott információkra hagyatkozzam, bemutatok két esetet községünk életéből.
Községünk közvilágításának cseréjére (az akkori) az Szlovák Köztársaság Gazdasági és Építésügyi Minisztériumába 2010. június 28-án, a Konkurenciaképesség és gazdasági növekedés című EU-s programba nyújtottuk be pályázatunkat. Ma 2011. július végét írunk, tehát 13 hónap után sem képes a minisztérium érdemi döntést hozni. Pedig a pályázati szabályok szerint a beruházásnak a pályázat benyújtásától számítva három éven belül be kell fejeződnie. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a mi időnket lopja az apparátus, egyszersmind veszélyezteti a pályázat megvalósíthatóságát azzal, hogy nem bír „megmozdulni” az elbírálással.
A másik eset az iskolatatarozási pályázatunk. Községünk alapiskoláját 2010-ben sikeresen hőszigeteltük, kicseréltük a nyílászárókat. Az EU-s pályázatok esetében a kivitelező utolsó számláját — legalább a projekt 5 százalékát kitevő összeggel — a községnek kell kifizetnie. Ezt a minisztérium utólagosan, egy teljes ellenőrzést követően tudja „visszafolyósítani” az önkormányzatnak a teljes elszámolást követően. Részünkről a „végelszámolás” a minisztériumba (ekkor már a mezőgazdasági tárca volt illetékes) 2011. január végén benyújtásra került. Megvolt a helyszíni ellenőrzés és a jóváhagyás – a pénz mégsem érkezett meg a számlánkra. Megunva a várakozást, július végén felhívtam az egyik projektmenedzsert a minisztériumban, aki megnyugtatott, minden rendben van, és megsúgta: csak pénz nincs a minisztérium kasszájában, és másoknak sem tudja a tárca (vissza)fizetni a pályázaton elnyert összeget! Nem hittem a fülemnek. Az aláírt szerződések tömkelege, az ellenőrzések tucatjai, a sok lótás-futás eredménye tehát: a várakozó önkormányzatok és kifizetetlen vállalkozók! És a vádaskodás, az önkormányzatok lejáratása! És – „visszafizetés” híján – ellehetetlenítésük. Ez lenne a minisztériumok célja?
S a teljesség kedvéért el kell mondjam, számos kistelepülés polgármestere tájékozatott arról, hogy a szociális minisztérium is több hónapja tartozik nekik, de sok más projekt esetében sem ritka az éves kifizetési hátralék.
Adalékként: jó tudni, hogy az országban a 2007-2013 közötti időszakra 11,3 milliárd euró EU-s pályázati pénzből eddig 1,68 milliárdnyi összeget hívtunk le, azaz a támogatások 85 százaléka még nincs kimerítve. Kíváncsi vagyok, hogy az elkövetkező 29 hónapban – a fent vázolt körülmények között – milyen módon lehet biztosítani az EU-s pályázatok merítését? Vagy talán nem mindenkinek érdeke a gazdaság fellendítése, a munkahelyek megőrzése?
Summa summarum: miniszter hölgyek és urak, itt az ideje a valós gondok orvoslásával foglalkozni és nem azzal, hogy ellehetetlenítsék az önkormányzatokat vagy populista módon vádolják őket – így jutva nyilvános szerepléshez önmaguk „fényezése” érdekében.
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere
Felvidék.Ma, 2011.07.22.