Őry Péter beszéde Nyárasdon, a vértanúkra emlékezve
„…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.” (Ferenc József utasítása Haynau számára)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt emlékezők!
Az emlékezés virágainak elhelyezése, a lerótt kegyelet akkor nyeri el igazán értelmét, akkor hordoz mához szóló üzenetet, ha a történelmi gyásznapra, nemzetünk mártírjainak emlékezetére tágabb értelmezésben tekintünk. Mind térben, mind időben. Ha úgy tetszik: európai összefüggésben. Ennek fókuszába két fogalom helyezhető: szabadság és törvény.
Azt már az iskolás gyermekek is tudják, hogy az 1848/49-es szabadságharc vezetőit, a felelős magyar kormány fejének és a függetlenségi harc vezető tábornokainak kivégzése törvénytelen volt. Tudjuk, hogy a vádban elhangzott állítás, a felségárulás azért vitatható, mert Ferenc József császár a törvények értelmében nem volt legitim magyar király. A fegyveres lázadás vádjának pedig többek között az mondott ellent, hogy Ferdinánd 1848 októberében törvénytelenül oszlatta fel a magyar országgyűlést. A honvédtiszteknek és Batthyány Lajos felelős magyar miniszterelnöknek a kivégzése tehát nem volt más, mint a jog, a törvények, a magyar alkotmányosság lábbal tiprása. Politikai gyilkosság. Az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor; halálukkal Haynau – és Ferenc József – a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni. A megtorlás nem csak Magyarországon váltott ki indulatokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. Akkor Európa, az európai közvélemény a magyarok, az igazság mellé állt.
Napjainkban, amikor Európa szabadsága és sorsa forog kockán, gyakran esik szó az európai értékekről. Sajnos, nem mindig azok veszik a szájukra, akik valóban az értékek veszélybe kerülése, elvesztése miatt aggódnának. Ezek a valakik, akik ki tudja, milyen idegen érdekeket és lejárt szavatosságú ideológiákat képviselnek, ezt a szép, örökérvényű fogalmat a törvénnyel akarják szembeállítani, és Európa öngyilkosságát támogatják. Vagy vakok, vagy elvetemültek. Az ember óhatatlanul felteszi a kérdést: mit ér a szabadság törvények nélkül? Mit szolgálnak a törvények, ha nem a szabadság védelmét? Mik a törvények, ha nem a szabadság, a rend, a biztonság alappillérei?
Napjaink kérdése: megvédjük-e európai szabadságunkat és értékeinket, vagy kövessünk el politikai öngyilkosságot? Ferenc József császár, a Habsburg-birodalom vezetője sajátságosan fogalmazott, amikor a Haynaunak írt utasításában a magyar politika szereplőit legázolandó mákfejeknek nevezte. Az embernek 166 év elteltével is úgymond kinyílik a bicska a zsebében. S hogyne nyílna ki attól is, amikor egyes európai vezetők a magyar kormányt becsmérlik azért, amiért betartja vagy megpróbálja betartani és betarttatni az európai törvényeket. Azokat a törvényeket, amelyeknek európai szabadságunkat köszönhetjük.
Talán furcsának tűnhet, hogy párhuzamba állítom a magyar szabadságharc mártírjainak példáját a mi korunkkal. A történelem üzenetét azonban minden korban értelmezni kell, és jól kell értelmezni. Ezek az emberek a legdrágábbat, az életüket áldozták a szabadságért, a nemzet megmaradásáért. Mondhatnánk úgy is: az ezeréves törvényért. Ma nincs szükség mártírokra. Szükség van viszont egyenes kiállásra és cselekvésre, mert a történelem megint csak ítélni fog. Láthatjuk, hogy Európa nyugati fele, az ottani felelős politikusok nagy része másfélszáz év után nem a magyarok, nem a felelős magyar kormány mellett állnak ki, hanem ellene fordulnak. Mi több, arra biztatják, hogy szegje meg a törvényt! Hogy húzza be a nyakát, sumákoljon, és engedje legázolni azt a kultúrát, amit európainak, kereszténynek nevezünk. Amit századokon keresztül építettünk és védtünk. Ha a magyar kormány, a Kárpát-medencében élő magyarság ezt tenné, az aradi vértanúk és többi névtelen hős emlékét tagadná meg. Mártírhaláluk értelmét vesztené.
Akik ma azt szajkózzák, hogy mi itt, Közép-Európában nem vagyunk tisztában a történelemmel, jobban tennék, ha kezükbe vennék a történelemkönyveket. Mi fájdalmasan ismerjük a történelmet, hiszen minden sorsfordító pillanatban újra meg újra fel kell mondanunk a leckét, és áldozatot kell vállalnunk a szabadságért. Magyarok és nem magyarok – mert az Aradon kivégzett vezetők közt bőven akadtak más nemzetek fiai – ezért együtt emlékezünk mártírjainkra. Emlékük legyen áldott ma is, a jövőben is.